Hírek


Kezdődik a fűtési szezon, előzzük meg a szén-monoxid-mérgezést
2014. szeptember 29. 16:08
Szén-monoxid-mérgezés elsősorban valamely tüzelő berendezés nem megfelelő üzemeltetése miatt fordulhat elő. Néhány épületgépészeti berendezés is jelentősen rontja a tüzelőberendezés levegőellátását és az égéstermék elvezetését: konyhai páraelszívók, mellékhelyiségek szagelszívói, különböző tüzelőanyaggal üzemeltetett kéményes, nyílt égésterű tüzelőberendezések lakáson belüli együttes üzemeltetése, központi porszívó, szárítós mosógép, mobil klíma.

A szénmonoxid érzékelő feladata, hogy telepítési helyén érzékelje és megfelelő módon jelezze, ha a szénmonoxid az emberi életre veszélyes koncentrációban és időtartam alatt jelen van.

Mindenképpen minősített CO érzékelőt vásároljunk ellenőrizhető helyről. Az érzékelő csak akkor nyújt megfelelő védelmet, ha szakszerűen van bekötve és felszerelve, tekintetbe véve a használati utasításban foglaltakat.

Riasztás esetén a szénmonoxid érzékelők fényjelzést (villogó vagy folytonos piros LED) és általában 80-90 dB-s hangjelzést adnak. Fontos, hogy minden érzékelő jelezze a saját meghibásodását. Ezt különböző rövid hangjelzéssel és figyelmeztető fényjelzéssel (hiba LED) oldják meg.

Az szénmonoxid érzékelőkön általában találunk egy teszt-gombot, amelynek segítségével magunk ellenőrizhetjük az érzékelő helyes működését. Akkor tekinthető megfelelőnek a teszt, amennyiben a gomb megnyomása után fény és hangjelzés látható, illetve hallható. Ezt az ellenőrzést havonta célszerű elvégezni.

Javasoljuk, hogy minden olyan helyiségbe szereljen szénmonoxid érzékelőt, amelyben lánggal égő berendezés található. Ha több ilyen helyiség van, a pénzügyi keret pedig ehhez szűk, akkor értékelje az egyes helyiségek CO kockázatát.

A legveszélyesebb egy légtérben aludni tüzelő vagy fűtő berendezéssel. Ebbe a helyiségbe mindenképpen szereljünk CO érzékelőt.

A kémény nélküli vagy nyitott kéményű berendezés is komoly veszélyt jelent, lehetőleg oda is kerüljön szénmonoxid-érzékelő!

A nappali használatú helyiségek, amelyekben több órát is eltöltünk naponta, pl. tévézés közben, szintén elég veszélyesek, itt is ajánlatos a CO jelzőberendezés!

Amennyiben egy légtérben van a konyha a hálórésszel, az érzékelőt helyezzük a főzés helyétől távol, az alvás helyéhez a lehető legközelebb!

Ha a veszélyes berendezés nem hálószobában van, és csak egy érzékelő felszerelésére van lehetőség, szereljük a hálószoba előtti folyosóra.

Az érzékelő a lehetséges szénmonoxid forrástól 1,5-3 m-re legyen!

Ha falra helyezzük az érzékelőket, a felszerelési magasság legyen magasabb, mint az ablakok és ajtók felső éle, de a mennyezet és az érzékelő között legalább 15 cm legyen!

Ha az érzékelőt mennyezetre szereljük, távolsága a falaktól minimum 30 cm legyen!

Ferde mennyezet esetén az érzékelőt a legmagasabb pontra kell telepíteni, de a faltól 30 cm-re.

Azokban a helyiségekben, amelyekben nincs veszélyes berendezés, de telepítünk CO érzékelőt, azt belégzési magasságban kell elhelyezni (hálószoba: 50-70 cm; más helyiség: 150-160 cm).

Hogy ezeket a hibákat elkerülje, NE telepítse a szénmonoxid-jelzőberendezést:

  • külső térbe, fedetlen, fűtetlen helyiségbe,
  • szekrénybe vagy a szekrény és a fal közé,
  • nedves, párás helyiségbe (pl. fürdőszoba),
  • közvetlenül sütő, tűzhely fölé,
  • huzatos helyre,
  • függöny vagy bútor takarásába,
  • nagy légszennyezettségű, portartalmú helyiségbe,
  • szélsőséges hőmérsékleti viszonyok közé,
  • ahol útban van,
  • ahol rongálásnak van kitéve.