A forgatókönyv gyakorlatilag megegyezett a korábbi évekéivel, azzal a különbséggel, hogy a pandémia miatt a vért adni készülők maszkot viseltek, ügyeltek a szükséges távolság betartására, illetve a szokásos orvosi vizsgálatok testhőmérséklet-méréssel is kiegészültek. Ebben az évben ezeregyszázhuszonhat kolléga döntött úgy, hogy részt vesz a véradásban, közülük ezerhuszonhét adott is. Így országosan összesen több mint négyszáztíz liter vért tudtak levenni az Országos Vérellátó Szolgálat és a Magyar Vöröskereszt szakemberei.
Véradáson egyébként bárki részt vehetett, aki egészséges, és elmúlt tizennyolc, de kevesebb, mint hatvanöt éves, és a helyszíni orvosi vizsgálat nem tárt fel kizáró, vagy halasztó okot. Utóbbiak közé tartozik például a füllyukasztás, a friss tetoválás, ilyenek a kisebb műtétek is, ezek után három hónapot, nagyobb műtétek esetén ennél is többet kell várni a véradással. A jelentkezők egy kérdőívet töltöttek ki, amelyben betegségekre, szokásokra vonatkozó kérdések is vannak. Aki megfelelt a szűrésen, attól egy-egy alkalommal négy és fél deci vért vettek le, ez egy átlagos, normál állapotban lévő felnőtt számára nem megterhelő.
A Katasztrófák Csökkentésének Világnapját az Egyesült Nemzetek Szervezete 1989-ben jelölte ki, akkor október második szerdájára tették, később október tizenharmadikát nevezték ki világnapul. Ez a nap arról szól, miként tudják világszerte az emberek és a közösségek csökkenteni a katasztrófáknak való kitettségüket és minél jobban tudatosítani azt, milyen fontos kézben tartani a rájuk leselkedő veszélyeket. Az ENSZ minden évben valamilyen célt is kijelöl. A világnap témája évek óta illeszkedik a 2016-ban elindított, a katasztrófakockázatok csökkentését célzó Sendai Seven kampányba. 2020-ban a Sendai Keretrendszer hét célkitűzése közül már az ötödik áll a középpontban: eszerint lényegesen növelni szükséges a nemzeti, vagy regionális katasztrófakockázat-csökkentő stratégiával rendelkező országok számát.
Az idén az ENSZ arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy számos katasztrófát el lehet kerülni, vagy meg lehet előzni azzal, ha érvényben vannak kockázatcsökkentési stratégiák – nemcsak a meglevő kockázati szinteket lehet ezek által mérsékelni, hanem elejét is lehet venni az új veszélyek kialakulásának. Ennek kulcsa a „jó katasztrófakockázati kormányzás”.
Mami Mizutori, a világszervezet főtitkárának katasztrófakockázat-csökkentésért felelős képviselője az idei világnap alkalmából úgy fogalmazott, az emberiség a mostani század legsúlyosabb katasztrófáiból megtanulhatta, hogy ha a meglévő veszélyekre adandó válaszként nem sikerül erősíteni a katasztrófakockázati kormányzást, az kudarchoz vezet. A hatékony katasztrófakockázati kormányzás ugyanakkor mérhető a megmentett életekben, a katasztrófák által érintett emberek számának és a gazdasági veszteségek csökkenésében. A szakember arról is beszélt, hogy a COVID-19 járvány és az éghajlatváltozás azt mutatja, hogy világos elképzelésre, tervekre és hozzáértő, hatáskörrel felruházott intézményekre van szükség. Ehhez pedig az év végéig rendelkezésre kell álljanak a nemzeti és helyi kockázatcsökkentési stratégiák – ahogy arról az ENSZ tagállamai 2015-ben, a Sendai Keretrendszer életre hívásakor megállapodtak. Mami Mizutori hozzátette, nemcsak a különálló veszélyekkel – árvizekkel, viharokkal – foglalkozó stratégiákra van szükség, hanem olyanokra is, amelyek szisztematikusan előforduló kockázatokat céloznak meg. A jó stratégia egyszerre több szektor felől közelíti meg a kérdést, kapcsolódik olyan szakpolitikákhoz, mint a földhasználat, építési szabályzatok, közegészségügy, oktatás, mezőgazdaság, környezetvédelem, energia, vízkészletek, szegénység csökkentése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás. „Itt az idő, hogy emeljük a tétet, ha egy, a katasztrófáknak ellenállóbb bolygót akarunk hátrahagyni a jövő generációjának.” – hangsúlyozta a szakember.
Fotó: Szigetvár HTP