A 2022-es bajnokkal beszélgettünk
2024. június 03. 14:19
Windischmann Dávid tűzoltó főhadnagy, szigetvári szolgálatparancsnok 2018-ban indult először lépcsőfutó versenyen: a pécsi Tv-toronyban megrendezett III. Misina Tűzoltó Toronyfutó Versenyen 3 perc 35 másodperces idejével korcsoportjában a harmadik helyezést érte el. Ott indult el minden. Azóta megjárta Rotterdamot, Berlint és az összes magyar versenyt. Tavalyelőtt pedig az V. Misina Tűzoltó Toronyfutó Verseny egyik aranyérmese volt. Vele beszélgettünk a lépcsőfutásról.
Kinek való szerinted ez a sport?
Hivatásos és önkéntes tűzoltóknak – de civilek is kipróbálhatnák. Remélem lesz egyszer alkalom erre. Akkor fognak rájönni az emberek arra, hogy mi is történik ebben a pár percben, amíg az ember felér.
Mi kell ahhoz, hogy ezt valaki teljesíteni tudja?
Az összes tűzoltó teljesíteni tudná, csak az időfaktor a kérdés – hogy mennyi idő alatt. Aki eredményt szeretne elérni, az folyamatosan fejleszti és edzi magát. Magyarországon nagyon jó tűzoltók vannak, így szerintem erre bármelyik tűzoltó képes.
Ajánlanád a lépcsőfutást olyan tűzoltónak, aki még nem próbálta ki?
Mindenképpen. Megismerheted közben a saját határaid, a képességeid szintjét, az erőszinted ellenőrizheted, kimaxolhatod. Egy verseny és egy éles káreset között pont ez a különbség. Egy versenyben lehet 100%-os erőbedobással indítani, aztán fent [a célban] összeesel és vége. Egy káresetnél be kell osztani az erőd. A lehető legnagyobb erőbedobással kell dolgoznod, de lehet, hogy ott órákon keresztül.
Egyéniben vagy párosban jobb versenyezni?
Ha az embernek olyan párja van, mint nekem, Fegyverneki Máté [püspökladányi tűzoltó] személyében, akkor ez nehéz kérdés. Bármelyik opció teljesen jó. Nekem a párosom egy brutálisan jó csapat lett. Ezt a párost Kemény Ambrus vezeti, akinek köszönhetően lehetőségünk van nemzetközi versenyeken is részt venni. Neki köszönhetjük, hogy megnyílnak előttünk nemzetközi kapuk. Berlinben már háromszor voltunk, szeptemberben megyünk Dániába. Októberben valószínűleg kimegyünk Olaszországba is, egy nagy nemzetközi versenyre. December vagy november környékén még ausztriai verseny is lehet, hogy össze fog jönni. Ezek mind egyéni versenyek lesznek, de mindez nem lehetne, ha [Kemény Ambrus] nem vesz a szárnyai alá minket.
Hogyan tud készülni rá az ember?
Én nagyon szeretem a keresztedzéseket. Többfajta edzésmódszert alkalmazok – súlyzós, futó, crosstraining… De egy ilyen speciális versenynek az alapja valójában az állóképesség. Persze gyorsasági faktor és erő is kell hozzá, hiszen plusz súlyt is cipelünk.
Mi a legnehezebb része?
Az egyik legnehezebb az a tüdőkapacitás. Itt az ember nagyon hamar eléri a max pulzusát és ezen kell teljesíteni az adott távot. Ezt ahhoz tudom hasonlítani, mintha egy ember folyamatosan sprintelne. Berlinben 6 és fél perc alatt értünk fel, tehát mintha addig megállás nélkül sprintelne – akkor valami hasonlót élhet át az ember, mint amit mi éreztünk. Csak ugye ott felfelé megyünk, plusz teherrel.
Párosban is az van, hogy a saját gondolataiddal vagy egyedül „x” időn keresztül. A tested azért küzd, hogy állj meg, mert ez nem esik jól, fáj. De az elméddel azt mondod, hogy nem. Nekünk ez kell, ebbe bele tettük a melót, itt nincs megállás. Itt nem lehet az, hogy ne legyen jó dolog a végén.
Mi ad motivációt számodra?
Belső késztetés. Így nőttem fel, hogy ez a versenyszellem bennem volt gyerekkorom óta. Mikor felszereltem, a versenysportot a civil szférában abbahagytam és találtam egy új utat, egy új irányzatot, ami megfogott. Ez mozgat.
Az ember nagyon sok időt és energiát fektet abba, hogy ne csak résztvevő legyen, hanem eredményt is próbáljon elérni. Heti szinten tíz vagy több órát belefektet az edzésbe. Ezt az időt valamitől vagy valakitől elveszi. Otthon most már hárman vagyunk, áprilisban megszületett a kislányunk. Sokszor nehéz elindulni otthonról, de a belső késztetés, a belső motiváció hajtja az embert. Bele kell rakni a melót, mert csak így lehet eredményt elérni.
Melyik versenyedre vagy a legbüszkébb illetve melyik volt a legemlékezetesebb?
Több nemzetközi versenyen is részt vettem, de a szívemhez a hazai pálya áll a legközelebb. A pécsi Tv-torony szerintem Magyarországon az egyik legnehezebb pálya. Gyönyörű környezetben, nagyon jó szervezéssel, nemzetközi szinten is megállja a helyét. Magyarországon megnyerni bármilyen versenyt nem egyszerű, hiszen nagyon jó sportemberek a tűzoltók. Bőven van értéke annak, ha az ember itthon elér eredményt.
Bár Dávid idén nem tud részt venni a versenyen, szombaton mindenre elszánt tűzoltók állnak rajthoz a pécsi Tv-toronynál. Hamarosan kiderül, idén kinek a nyakába kerül az arany!
Szöveg: Horváth Nikolett Csilla tűzoltó főhadnagy